147 éve született Rainer Maria Rilke osztrák költő

Rainer Maria Rilke
Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.)
osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik.

Katonatiszt, majd vasúti tisztviselőként dolgozó apja, Josef Rilke (1839-1906) karintiai osztrák családból származott, anyja, Sophie “Phia” Entz (1851-1931) régi prágai patríciuscsalád sarja. Rilke Prágában nőtt fel, gyermekkora és fiatalkora nem volt boldog. Rilke nővére egy hetes korában meghalt (1874), amit anyja nem volt képes feldolgozni, az anya-fiú kapcsolat terheltségét jelzi, hogy az asszony Rilkét rendszeresen kislányruhába öltöztette. A szülők 1884-ben elváltak.

A költészet és a művészet iránt fogékony Rilkét katonai akadémiára íratták be. A kadétiskola lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte az érzékeny és gyenge fizikumú fiút, át kellett íratni a kereskedelmi akadémiára, de azt sem találta megfelelőnek, így megszökött, majd végül magántanulóként tett érettségi vizsgát.

1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és megismerkedett, majd beleszeretett Nietzsche volt barátnőjébe, Lou Andreas-Salomébe, aki 14 évvel volt idősebb nála, és aki megtanította oroszul, így az orosz klasszikusokat eredetiben olvashatta. Salomé volt az, aki Rainernek kezdte hívni és nem Renének. Többször ellátogatott Oroszországba, ahol Tolsztojjal is találkozott.

1901-ben az észak-németországi Worpswede szecessziós festő-kolóniájában megismerkedett Clara Westhoff szobrásznővel, Rodin egykori tanítványával és feleségül is vette, bár csupán egy évig éltek együtt. A frigyből egy kislány született.

1902-ben Párizsba költözött, mert egy német kiadótól megbízást kapott, hogy könyvet írjon Rodinről. 1905-ben Auguste Rodin személyi titkára lett. 12 évig élt Párizsban, de közben számos országban járt: Rómába, Capri szigetére, Svédországba, Spanyolországba, Tunéziába és Egyiptomba utazott, közben egy ideig mecénása, Thurn-Taxis hercegnő Trieszt közelében található duinói kastélyában is vendégeskedett.

Rainer Maria Rilke és felesége, Clara

Az első világháború kitörése Németországban érte. A katonai szolgálatot nem kerülhette el, 1915-ben Bécsben tartózkodott, amikor megkapta a behívóparancsot, de már 1916 júniusában leszerelték. Leszerelése után visszatért Münchenbe. A forradalmak kitörésével érdeklődése a társadalmi-politikai kérdések felé fordult. Bajorországba sietett, és szimpatizált a rövid életű Bajor Tanácsköztársasággal, melynek élén a kor egyik legkitűnőbb lírai költője, Ernst Toller állt. Rilke Tollerrel is összebarátkozott. A bajorok naiv kommunista kísérlete elbukott, Toller is néhány évre börtönbe került (ahol legszebbnek tartott verseit írta). Rilkét kihallgatták, mint bűntársat, de mivel nem volt semmilyen szerepe a politikában, csupán kiutasították Bajorországból.

1919 júniusában Svájcba utazott előadókörútra, és néhány rövidebb párizsi és velencei utat leszámítva itt élt haláláig. Ekkor már világszerte ismertek, Budapesten a Zeneakadémián is tartott nagy sikerű előadást a költészetről.

1921-tól a Vallis kanton-beli Muzot román kori vártornyában barátai biztosították számára a lakóhelyet, élete utolsó éveit itt töltötte remetei magányba visszavonultan.

1926. december 29-én bekövetkezett halálát leukémia okozta. 51 évet élt.

A FIÚ

Olyan szeretnék lenni mint azok,
kik vad lovakkal szállnak át az éjen,
fáklyákkal s hajzatuk szél fujja széjjel,
a vad-vad vágtatás sodorta szél.
Elől én állanék, mint csónak orrán,
nagy lennék s összegöngyölt mint egy zászló –
és sötét. De fejemen parázsló
aranysisak. S némán mögöttem áll
tíz férfi majd sötéten s jelre vár,
és rajtuk is oly nyugtalan sisak,
mely fénylik olykor s olykor régi, vak.
És mellém dobban egy, ajkán a kürt
villan, rikolt s térséget fú elénk,
fekete, vak magányt fuvall körénk
s mi gyors álomként dúljuk át az ürt:
mögöttünk minden ház féltérdre hull,
nekivágunk a megdőlt utcasornak,
egy tér elugrik: megfogjuk vadul,
és ménjeink mint eső úgy suhognak.