Viszonylag szegény, protestáns szülők gyermekeként született. Tanulmányait a dublini Wesley College-ban végezte, majd Londonba költözött, hogy ott kezdje irodalmi pályafutását. Mielőtt zenekritikusként a Star nevű újságnál első sikereit begyűjtötte volna, már öt regényt is írt, ezeket azonban mind elutasították. (Az Éretleneket csak 50 évvel megírása után adták ki.) Nem volt nagy tehetségű elbeszélő, és ezek a regények, bár olvashatóak, csak annyiban fontosak, hogy egy-két színdarabja szcenáriójának alapjául szolgáltak. Nem ekkor döntött úgy, hogy drámaíró lesz; de azt belátta, hogy regényíróként nem tudna megélni. Legfontosabb eredménye ebben az időben, hogy felismerte saját képességeit.
Lévén ideges, félénk és érzékeny, nem tudott igazi hatást kelteni hallgatóiban; így közparkokban, előadótermekben és utcasarkokon szónokolt, hogy hozzászokjon a nyilvánossághoz, míg döbbenetes módon egy pár év alatt az egyik legjobb szónok lett egész Angliában. Kevés szónok volt akkora hatással a közönségre, mint ő, aki egyik másodpercben megnevettetett mindenkit, aztán egyszerre, egy ugrással rávilágított a mondanivalója lényegére.
Az Independent Theatre, mutatta be első darabját, a Sartorius úr házait, ami botrány lett. A Warrenné mestersége jött ezután, és a főkamarás be is tiltotta. A gyorsmenetű, tömör és hatásos darab bizonyítja, hogy Shaw, ha akart volna, tudott volna jól megcsinált színdarabokat is írni. Következő darabjai: Fegyver és vitéz, A sors embere, Sosem lehet tudni – először szintén nem voltak sikeresek. Úgy tűnt, elfogadta, hogy drámaíróként is olyan kudarcot vallott, mint regényíróként: ezért állást vállalt a Saturday Rewiew című lapnál mint drámaelemző kritikus. Ám ezután Richard Mansfield amerikai színész bemutatta Az ördög cimboráját New York-ban nagy sikerrel.
Hamarosan azonban befejezte a Caesar és Kleopátra című darabot, egyik legjobb művét. Ezután egy évig nem írt darabokat. A következő az Ember és felsőbbrendű ember volt, ez lett az egyik legragyogóbb komédiája. 1914-ben mutatta be Sir Herbert Tree a Pygmaliont. A darab világsikert aratott, a kritikusok szerint méltán.
A háború alatt nagyon népszerűtlen volt. Az első perctől fogva a béke mellett állt ki. Már 1914-ben megjelentette Okos szó a háborúról című könyvét, melyben többek között az angol diplomácia ügyetlenkedését és a külügyminiszter képmutató viselkedését is hibáztatta a háború kitöréséért. Shaw-tól elvették az állampolgárságát, és a társasági eseményekről egy időben látványosan elvonult mindenki, ha megjött. Az angol miniszterelnök, Sir Herbert Asquith egyszer kijelentette: Shaw-t agyon kéne lövetni. A háború alatt írta egyik legvitatottabb darabját, a Megtört szívek házát. Úgy vélte, hogy ez a Lear királyra (és külsőségekben a csehovi drámára) emlékeztető darab remekmű.
A Megtört szívek háza után fejezte be a Vissza Matuzsálemhez című “metabiológiai pentateuch”-ját. Ez hosszú, nehéz darab inkább öt különálló dráma, mint egy teljes alkotás. Az Édenkertben kezdődik, aztán az 1920-as évek Angliájában folytatódik, majd elvezet “egészen a gondolat határáig”. Shaw-t az emberi élet meghosszabbításának rögeszméje foglalkoztatta. Az ideális átlagéletkort 300 évben határozta meg, és úgy vélte, hogy a változás tömeges génmutáció révén már a 20. században megkezdődik, majd a 30. századra a világ kettészakad a “rövidéletűek” és a “hosszúéletűek” társadalmára. A darab 31920-ban játszódó ötödik részében már mindenki halhatatlan, és csak balesetben lehet meghalni. Az emberek sugárzóan szép, kifejlett ifjúként tojásból kelnek ki, 3-4 évig árkádiai körülmények között játszanak, szerelmeskednek, művészkednek és sportolnak, majd “öregekké” válnak, elhagyják társaikat, és magányosan, komoran bolyonganak az idők végeztéig, matematikai problémákon töprengve. Ez az utópiája egyúttal azt is szemlélteti, hogy a 20. századi emberek legkivételesebb példányait is buta gyereknek tartanák abban a világban.
1923-ban írta Szent Johanna című darabját, amit New York-ban mutattak be először, aztán Londonban. A darab szinte mindenhol óriási siker volt (és az még ma is), furcsa formája, és hosszú, egyes kritikusok szerint felesleges epilógusa ellenére. (Nem lehetett meggyőzni, hogy a darabnak a hatodik képpel véget kéne érnie; állította, hogy az addigi cselekményből nem is lehetne gondolni, hogy a Szüzet szentté avatják.)
Ekkorra már a világ egyik legismertebb embere lett, csak Albert Einstein és Mahátma Gandhi vetekedhetett ismertségével.1925-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Sose fogadott el egyébként díjakat, de ezt hosszas vonakodás után átvette.
1943-ban, hosszú szenvedés után meghalt a felesége. Charlotte Shaw. Gyerekük nem volt. A drámaírót nagyon megviselte felesége elvesztése. Barátai nagyrészt mind meghaltak ekkorra, nagyon egyedül maradt. Élete hátralévő része békés és magányos volt. 1950 szeptemberében leesett egy almafáról. Kórházba vitték, majd saját kérésére október 4-én hazavitték. November 2-án halt meg. Az egész világ meggyászolta. Az amerikai Broadway-n leoltották a villanyokat.
(forrás: wikipédia)
Részlet a Pygmalionból:
DOOLITTLE
(kicsit szelídebben, miután asszonnyal beszél) Épp ez a tragédia, kérem. Könnyű azt mondani, hogy haggyam a pénzt a francba… de ha eccer nincs hozzá szívem? Kinek vóna a helyembe? Mer mind gyávák vagyunk. Ez az, kérem, hogy gyávák vagyunk. Mer mi lesz velem, ha visszavágom a dohányt? Mehetek a szegényházba vénkoromra. Hiszen mán festeni kellett a hajamat, hogy szemetesnek fölvegyenek. Ha afféle jámbor szegény vónék, hogy vóna spórót pézem, akkó hagyhatnám a francba az egészet. De akkó mi értelme vóna? Hiszen a jámbor szegény is éppúgy él, mint a milliomos: egyik se tuggya, mi a boldogság. De mer hogy én csak olyan lógós szegényember vótam, hát énnekem nem vót más választásom: vagy a szegényház, vagy az a rohadt háromezer. Mán megbocsásson a szóér, naccsága, maga se tunna jobbat, ha így föl vóna paprikázva, mint én. Olyan vagyok mán, mint a lik nélkül maratt egér. Jobbrul a szegényház, balrul a középosztály riogat; olyan ez, kérem, mint a Cilla meg a Karbidis. Hiába, nem bírom ideggel a szegényházat! Gyáva vagyok, vajjuk be! Lepézeltek, beadtam a derekam! Más boldog emberek viszik el a szemetemet, még jó borravalót is kivágnak belülem. Én meg maj csak bámulok rájuk mulyán, oszt sárgulok az iriccségtül. Ezt tette velem a maga fia! (Egész elöntötte az indulat)
(Mészöly Dezső fordítása)
Legfrissebb hozzászólások