Édesapja művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja volt. Édesanyja halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket. A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.
Karinthy Frigyes nagyon hamar kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót is vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.
Karinthy Frigyes és Ferenc a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) úton 1930 körül
Érettségije után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. Bajor Andor szerint „hitt az értelem erejében, sőt azt mondhatjuk: vakon hitte, hogy múló tünemény a vakság”.
1906-ban lett Az Újság munkatársa. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára 1912-ben. Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
Láncszemek című novellájában megalapozta a hat lépés távolság elméletét, mely később világhíres lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
Műveinek sokszínűsége szinte összefoglalhatatlan. Írt verset, elbeszélést, regényt, drámát, karcolatot, humoreszket, rövidet és hosszút, humorosat és komolyat – mindent.
1936. május 5-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Egyes szóalkotásai (például halandzsa, eszperente) és kifejezései (“magyarázom a bizonyítványomat”) a mai köznyelvet gazdagítják. Műveinek kiadásában közreműködött titkára, a később rejtvényein, fejtörőin keresztül ismertté vált Grätzer József is.
AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA
/…/
Utolsó szín
Álommozi nem forog,
Ádi, Évi hunyorog.
Csodálkozva széttekint,
No most itt vagyunk megint.
Édenkertből kihajítva
Kuksolunk megint sunyítva.
Kinek volna tovább kedve
Hinni, élni lelkesedve.
Luci Ferkó nyavalyás,
Te vagy mindenben hibás!
Hagytál volna nekünk békét,
Miért csináltad ezt a zrít?
Most a remény nem virít,
Elmondtad a mese végét.
Ádi henceg: – Tudod mit,
Mondok neked valamit.
Oda álom, ide álom,
Nekem ez nem ideálom,
Ha akarom, nem csinálom,
Ez az élet piszokfészek
Nem csinálom az egészet,
Én elmegyek, kegyed ül,
Rám a Gellért hegye dül,
Csináljátok egyedül!
S ugorna már lefelé,
Ekkor jön az Évike:
Ádi gyere, csitt- csitt- csit,
Súgok neked valamit.
Únom én az egész mesét,
Ez a játék egy hülyeség.
Te is hagyd ott Lilit, Ferit,
Akik mindig egymást verik,
Nem kell nekem több fiú
Mind hencegő és hiú.
Fiú lánynak nem barát,
Únom már a maskarát.
Csinnadratta, kereplő,
Nem leszek már szereplő.
Mindig másnak látszani.
Nem kell kalap és kabát,
Csinálok kócból babát,
Azzal fogok játszani.
Ádi is szól szemlesütve:
Mégis jobb a zsemle sütve,
Puha kenyér, házi koszt,
Ördög vigye a gonoszt.
Jó Istenke hallva eztet,
Csendben mosolyogni kezdett
Hegyes bajusza mögött
S elküldte az ördögöt.
Aztán így szólt: no, mit mondok,
Kell-e még az almakompót?
Mért ettétek azt a vackot
Kaptok érte két barackot.
Az egyiket Évi kapta, fejebúbját tapogatta.
– Csak azért, meg ne hízzál,
Másik Ádám fülét érte, nem is haragudott érte.
– Te meg fiam, bízva bízzál.
Így mesélte ember a fiának
S ezzel vége a komédiának.
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
*
Kapcsolódó írásunk:
Legfrissebb hozzászólások