Székely Bertalan
(1835-1910)
186 éve született az erdélyi nemesi családból származó Ádámosi Székely Bertalan festőművész, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legjelentősebb képviselője, akinek életeszménye az alapos műveltségű, a nemzete helyzetét jól látó és féltő hazafié.
Kiváló pedagógus volt, bár hiába szeretett volna a Képzőművészeti Főiskola tanára lenni, csak az alsóbb fokú Mintarajziskola alkalmazta (1871), amelynek később igazgatója lett (1902). Székely Bertalannak gazdag munkássága, nagy rajz- és írásbeli hagyatéka ellenére sem elég értékelt művészete, hiába köztudott zsenialitása.
A festőművész édesapja Székely Dániel kormányszéki fogalmazó, édesanyja Kelemen Johanna.
Székely Bertalan mérnöknek tanult a bécsi műegyetemen, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe betegeskedése miatt, illetve azért, mert családja nem fogadta el pályamódosítását. Brassóban és Nagyszebenben éveken át cégtáblákat festett, rajzot tanított és régi képeket javított.
Tehetségét Joseph Berres osztrák festő ismerte fel, aki szerepet játszott Munkácsy indulásában is. Joseph Berres ajánlására 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokára utazott, Marchendorfba, ahol sok portrét festett, és itt is nősült meg.
Felesége Kudrna Jeanette, gyermekeik: Árpád (1861-ben, Marschendorfban született) Ágoston (1864-ben Pesten született) Ármin (1869-ben Pesten született) Jenny (1876-ban született).
II. Lajos holttestének megtalálása
(1860)
1859 telén Székely Bertalan Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatása végett. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét.
1860 körül festi leghíresebbé vált festményét, a II. Lajos holttestének megtalálását. A témát előtte már többször megfestették, hiszen abban a korban szimbolikus volt. Székely műve a kompozíció gondos kivitele mellett patetikus drámai hangvétele, a lélektani jellemzés kiválósága révén emelkedik a szokványos történelmi kompozíciók fölé.
1861-ben festi a Dobozi és hitvese című képét, amelynek drámai szerkezete, kifejező körvonalú alakjai fokozzák a drámai hatást. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett.
1862-ben készítette Greguss János arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták.
1863-ban VII. Károly császár menekülése című falképével (München, Bayerisches Nationalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott.
Székely Bertalan 1864-ben végleg Pestre költözött. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők című nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített Eötvös József, Petőfi Sándor és más költők, írók költeményeihez.
Thököly Imre menekülése (Thököly Imre búcsúja)
1873
Olaj, vászon, 159 x 222 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1870-ben készült V. László című történelmi kompozíciója, 1871-ben pedig a Nő élete című, 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be.
Az 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei.
A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskómegbízásnak tett eleget. 1887-1889-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szent Mór-kápolna faliképeit, 1889-1890-ben Lotz Károllyal és Deák-Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-1896-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896-1897-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak betegeskedése miatt a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem.
Az Amerikában dolgozó Eadweard Muybridge vagy a francia Etienne-Jules Marey fényképezőgépet felhasználó mozgáskutatásaival párhuzamosan Székely Bertalan is foglalkozott mozgáskutatással.
Az idős mestert élete vége felé teljesen lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. (1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki.)
Székely Bertalan 1910. augusztus 21-én hunyt el, 75 évesen. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős.
A Műcsarnok 1911-ben és 1956-ban rendezte meg életmű-kiállítását. A Pest megyei Szadán lévő házában emlékmúzeumot rendeztek be, válogatott művészeti írásait 1962-ben adták ki.
Kapcsolódó alkotás:
http://mek.oszk.hu/15000/15068/
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: Panoráma, Sajtóadatbank, mek.hu)
Legfrissebb hozzászólások