…én úgy látom mifelénk keveset táncolunk, de ahogy közeledek kishajómmal Afrika, valamint Közép-és Dél Amerika partjai felé, ott a népek természetes önkifejezéséhez hozzátartozik az ének, a zene és a tánc….
….milyen érdekes lenne ha a mi szomorú kis hazánkban táncra perdülne a nép….szerintem ez nem attól függ, hogy anyagi értelemben mennyire gazdag egy ország, inkább valahogy más a mentalitás mifelénk….hajókáztam én nálunk sokkal szerényebben élő népek felé is, és valahogy mégis jobban tudtak örülni az életnek, mint idehaza, és ennek majdnem mindig énekkel és tánccal adták jelét….lehet, hogy ez habitus kérdése, nem tudom…
***
SZIRTES ANDRÁS filmrendező, operatőr, vágó, színész, álló-és mozgókép költő, író
Szülei: Szirtes Zoltán és Neubrun Katalin.
Szirtes András 1969-ben érettségizett egy elektroműszerész szakközépiskolában, és villanyszerelő ipari tanuló lett. 1969–1994 között a Mafilm munkatársa, ahol villanyszerelő, műszerész, kábeles, segédmikrofonos, szalagjátszós, vágóasszisztens, vágó, segédoperatőr, operatőr, rendezőasszisztens, végül rendező volt.
1974–1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmvágó szakos hallgatója volt. 1975-ben filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát.
1987–1989 között az USA-ban tartott egyetemi előadásokat.
1990-től a Szirtes-Film Kft. vezetője.
Tagja a Magyar Filmművészek Szövetségének, a Magyar Filmrendezők Céhének; a Kisoroszi Természetvédők Egyesület elnöke.
Művei:
A filmkocka el van vetve (önéletrajzi regény, 2003)
Díjai:
A filmszemle különdíja (1987, 1995, 1996)
A filmkritikusok díja (1996)
Balázs Béla-díj (1998)
Herczeg Klára-díj (2011)
*
Szirtes András alkotásai a a Lenolaj.hu oldalán
További kapcsolódó oldalak:
Legfrissebb hozzászólások