Megbeszéljük majd egyszer,
hogy mi történt velünk.
Hogy ahová vesszőt kellett volna
mi miért pontot tettünk?
Miért szegtük meg azt
a szent fogadalmat.
S miért nem dobtuk a Dunába
a maréknyi haragunkat?
Megbeszéljük majd, hogy ha te
elmentél én miért ragadtam ott?
Nem maradt más belőled
csak a fénylő csillagok.
Elvitted magaddal a fákat,
a folyót, a dombokat s az erdőt.
Nekem nem hagytál mást, csak a
hiányt a szétszórt kavicsok között.
László Orsi (1996. december 1.)
Marosvásárhelyi születésű vagyok és jelenleg Németországban élek. A versek régóta foglalkoztatnak, mindig is szerettem őket. Legfőképpen József Attilát, ebben az irányzatban találtam meg inkább magam. Szeretek írni mindenről és örülök, ha az emberek olvassák és nem azt értik, amit mondani szeretnék, hanem arra összpontosítanak, amit a verseim önmagukból kihoznak. Barátok biztatására hoztam létre a saját oldalam, ahol a legtöbb versemet publikálni szoktam.
László Orsi alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások