Pachelbel a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek. Leghíresebb műve a Kánon D-dúrban. Ez a zenetörténet legtöbbet játszott, és legtöbbször feldolgozott műve.
Johann Pachelbel az akkor Európa egyik kulturális központjának számító Nürnbergben született 1653-ban egy középosztálybeli családban, Johann Hans Pachelbel, borkereskedő és második felesége, Anna (Anne) Maria Mair fiaként. Johann születésének pontos időpontja ismeretlen, de mivel szeptember 1-jén kereszteltek, valószínűleg augusztus végén született. 13 testvére volt.
Pachelbelt apja a St. Lorenz középiskolába íratta be, de mivel hamar megmutatkozott zenei tehetsége, ezért apja zenei tanulmányokra két magántanárhoz, Heinrich Schwemmerhez és az orgonista Georg Caspar Weckerhez küldte.
Nürnbergi iskolájában kiemelt képzést kapott, így már 15 éves korában, 1669-ben az altdorfi egyetem hallgatója lett. Tanulmányai mellett orgonistája volt a plébániatemplomnak is.
Mivel apja egy idő után már nem tudta tovább finanszírozni fia tanulmányait, ezért az altdorfi egyetemet abba kellett hagynia, Regensburgba, a gimnáziumba került, ahol szokásos képzést kapott. Kitűnő iskolai eredményeiért hamarosan engedélyezték számára, hogy speciális zenei magántanulmányokat is folytathasson Mivel tanulmányi Kaspar Prentz-cel. Ő ismertette meg vele az olasz zenét, többek között Frescobaldi és Carissimi műveit.
Amikor Prentz 1672-ben elhagyta Regensburgot, hamarosan, 1673-ban Pachelbel is elutazott Regensburgból és Bécsbe ment, hogy az olasz és dél-német katolikus zenei munkákat tanulmányozza, illetve segédorgonista lett a Stephanskirchében Johann Kaspar Kerll mellett, aki szintén 1673-ban érkezett Bécsbe. Kerlltől technikai ismeretét sajátította el.
1677-ben visszatért a protestáns Szászországba, és a türingiai Eisenachban telepedett le. Két jelentős esemény is történt vele ebben az időszakban. Kinevezték az uralkodó herceg udvari orgonistájává Daniel Eberlin kapellmeister alatt, aki nemcsak kiváló orgonista, hanem az egyik legnevesebb zeneszerző is volt, valamint Pachelbel itt találkozott a Bach-családdal. Barátja lett Johann Ambrosius Bach (Johann Sebastian Bach apja). 1680-ban Johann Ambrosius Bach felkérésére elvállalta, hogy keresztapja legyen, Johanna Judithának. 1686-ban, hat évvel később szintén Johann Ambrosius Bach felkérésére tanította a legidősebb Bach fiút, Johann Christoph-ot. Amikor Johann Ambrosius Bach és felesége 1695-ben meghaltak, legkisebb fiuk, Johann Sebastian Bach először unokafivérénél, majd bátyjánál, Johann Christoph-nál lakott, akit ekkor Pachelbel oktatott Ohrdrufban. Itt Johann Christoph megtiltotta öccsének, hogy Pachelbel eredeti kéziratait olvassa, ezért a fiatal Bach hat hónapon keresztül minden este ellopta bátyjától a kéziratokat, és holdfénynél másolta le magának. Így Pachelbel zenéje indirekt, de direkt módon hatott Johann Sebastian Bach zenéjére is.
1678-ban meghalt Szász-Jénai Bernát herceg, János György uralkodó herceg testvéröccse. Az udvari gyász miatt több zenészt elbocsátottak, Pachelbelnek is máshol kellett munkát keresnie.
Egy évvel később Erfurtban sikerült állást találnia, a protestáns Predigerkirchében orgonista lett. 12 évig maradt ebben a tisztségben, ez alatt kétszer nősült meg.
Megjelentek korálvariációi 1683-ban Musicalische Sterbens-Gedancken címmel, valamint a Musicalische Ergötzung-ot 1691-ben.
1690 augusztusában dél-németországi Stuttgartban telepedett le, ahol udvari orgonista lett, Württembergi Magdaléna Szibilla hercegnő udvarában.
Stuttgarti tartózkodása rövid idejű volt, 1692-ben a francia invázió elől Türingiába ment, Gotha városkába, ahol városi orgonista lett.
1695-ben szülővárosában, Nürnbergben meghalt mentora, Georg Caspar Wecker, így a Sebalduskirche orgonista helye is megüresedett. Pachelbelt felkérték, töltse be a megüresedett állást, ezt 1695 júliusában elfogadta és Nürnbergben telepedett le. Haláláig a Sebalduskirche orginistája volt.
1699-ben itt adták ki nyomtatásban Hexachordum Apollinis című áriavariációját.
Pachelbel minden városban, ahol megfordult, tanítással is foglalkozott. Saját gyermekeit is ő tanította. Egyik fia, William Hieronymus örökölte apja tisztségét a Sebalduskirchében. Két másik fia, Carl Theodor és Johann Michael Amerikába emigrált 1730 körül.
Pachelbel korának egyik legnagyobb orgonistája volt. Zeneszerzőként is elsősorban a billentyűs hangszerekre írt zenéket. A témákba olasz zenei elemeket is beépített. Kéziratban fennmaradt 95 Magnificat-fúgája, 60 orgonára írt korálja, 16 toccátája, 26 nem-liturgikus fúgája, 17 billentyűs szvitje, és sok egyéb kisebb szerzeménye, kamarazenék, áriák.
Legfrissebb hozzászólások