A legtöbb anyukának van gyereke, olvasom egy ötéves bölcsességét és milyen jó, hogy ez így van.
Tegnap este tíz előtt pár perccel nézem Lali klassz rajzait: Toldi szereplőinek bemutatása képekben, hármat is küldött, de látom, hogy a középső képen egyikük meztelen, gondoltam megkérdezem, ugyan miért, lehet, hogy nem emlékszem jól, és Arany írt egy ilyen jelenetet is?
Azonnal, még tíz előtt megérkezett a válasz e-mail. „Kedves Ildikó néni, ő nem meztelen, a nádasban bujkál, csak elfelejtettem kiszínezni.” A rajzaikat nem tehetem nyilvánossá, személyiségi jogokat sértene, két tavaly augusztusi képpel helyettesítem, a Nap lemenőben, hűvösödik, már nem fekszünk a hajó orrában, a „földön”, széttárt karokkal, boldog szabadságban,
még nem sejtem, hogy kétezerhúsz tavaszán levélben fogom tanítványaim műveit megkapni, és ekkor határozzuk el, azt hiszem, hogy ide, északra még egyszer eljövünk.
Mindebből a képen persze semmi sem látszik.
Pedig, mint Konfuciusz mondta, nagyon fontos, hogy lássuk azt is, ami szabad szemmel nem látható. Legyen az Toldi ruhája a nádasban, vagy vidám útitervek a jövőről, „„szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat”,” ismeritek, ezt Attila írta.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások