Tóth Olivér: Panorámás

Fűzőim folyamok, iramodnak cipőmbe,
hordalak végtelenül, sosem születsz meg,
halmokká emelt testben korhadó jóság
tegnap sem volt, ma sincs ki ellen szembeszálljak érted,
sosem voltam lentebb a földben,
nem voltak hozzám közelebb az egek,
lanyha tavasz, cserfes ősz, szalonspicces nyár, porcukrozott telek,
olykor-olykor megtelek, akárcsak a terek,
talpak tipornak, kezek vakítanak győzelmi éneket,
csecstelen ágak hajolnak arcomra, nyitnak árnyul ágyéklevelet,
rejteni, az ártatlan homályszeplős végzetet,
kiivott csupraidat mosatlanul hagyom,
közkonyhák levesízű páraverejtékeiben mosakodom,
kezeidbe, mint törlőkben felitatod arcom,
hiába kérlek, ne akarj emberi arcot, te csak törekszel,
meg nem vénülve öregszel,
az első élő fába is kötekszel,
mikor már túlittad magad,
megront a mocsarak láza,
mászol kialvatlan ágyba,
amelyek nem tudták vétkezel,
nem hitték, belső fonnyadástól kiszáradtan létezel,
magukról sem tudták, hogy ágyak, nem ismerték a pihenést,
lábakká álmodták zúzott végtagjaidból a pihegést,
egy ismeretlen törzs gyermekeként
most megszöknének egy ismeretlen börtön téglafalán át,
kinek száján még őszinte a kérés, a jót kívánás,
s a jószívűségre való kilátás panorámás.

***

Tóth Olivér (Miskolc,  1982. 01. 04.)

„Írok, mert így vagyok teljes, azzal a hittel, hogy nem hiába való e létezés, s az a találkozás, ami csodát szül, ha író és olvasó között közös otthonná lesz az adott vers.”

Harmincnyolc éves, három gyermekes, áldott házasságban élő férj, családapa vagyok. Tizenéves koromtól tanulom az írást, ismerkedem a szépségeivel, mélységeivel, fontosságával. Első önálló kötetem 2002-ben jelent meg Fekete Tűzben címmel, a Felső-Magyarország Kiadó gondozásában. Második önálló kötetem 2018-ban jelent meg Bűvöskert címmel, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával. Jelenleg harmadik kötetemen dolgozom, Emberkarátnyi címmel.
Előző köteteim Tellinger István, majd Kunhegyesi Ferenc festő grafikus művészek munkáival láttak napvilágot. Hálás szívvel gondolok vissza Horváth Gyula költő és Fecske Csaba költőre, akiket tanítómként tisztelek.
Immár jó pár éve keresem a fekete és fehér sorközökben az irodalom teljes igazságát önmagamra és mindenkire mérten. Portréfilmem 2018-ban készült el Bűvöskert címmel. Az elmúlt időszakban számos rangos irodalmi folyóiratban publikáltam, mely közlésekre örömmel, hálával tekintek vissza és köszönöm a megtiszteltetést.