Farsangot ünnepeltünk iskolánkban, a gyerekek saját készítésű palacsintájukat árusították, jelmezekben vonultak, csoportjaikkal zsákban futottak, meg másféle ügyességi játékban vettek részt, végül táncoltak, még egy diagnosztizáltan autista fiú is rizsporos parókában, holott nagyon hangosnak érezte a zenét. Az jutott eszembe, hogy rendszerek, ideológiák jöttek, majd kimúltak, zenei irányzatok terjedtek el, és tűntek el kevés nyomot hagyva, vagy nyom nélkül, szexuális forradalom zajlott és csengett le, technikai újítások eredményeképpen a Föld szinte minden sarka, zegzuga elérhetővé lett, egyvalami nem változott: a felsős korosztály. A tizenegy-és tizennégy év közötti fiúgyerekek ugyanúgy a kislányoktól elkülönülve táncolnak, ugrálnak, mint évtizedekkel ezelőtt, és bár használják a testi kapcsolatokra utaló szavakat és a fiúk mesélik, nagyon kíváncsiak, hogyan lesz biológia órán az ő felvilágosításuk, a meztelenség még mindig tabu, akárcsak a szerelem.
Egyetlen fiú sem táncolt lánnyal a hatalmas tornaterem egyetlen sarkában sem az estébe hajló délutánban, holott tudok szerelmes levelekről, titkos vonzalmakról.
Ez az életkori sajátosságok állandóságát mutatja, amit semmiféle társadalmi, politikai, és klímaváltozás sem írhat felül.
Mondják, a látnok az egyetlen realista, és én a jövőbe látók magabiztosságával állítom, nem marad ez örökre így. 🙂
A kamaszkor a változások kora.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások