Cs. Elemérné Sárika gyászolja a leányát… már vagy három éve. Ó, nem mintha meghalt volna, csak elvált az urától, miután – a sors fintoraként –világra hozott három fiúgyermeket. Azóta a férj, vagyis Cs. Elemérné veje már árkon-bokron túlvan, a két nőnek fogalma sincs, merre keressék a tartásdíj behajtása végett. Hogy a ragya verje el a semmiházi, nyámnyila, léhűtő, pernahajder, csirkefogó, felelőtlen fráterét!- ez volt a Sárika refrénje, amit három éve minden alkalommal elfújt, valahányszor utcán vagy patikában (az utóbbi időben itt a leggyakrabban) összefutottunk. Persze, a jelzők lajstroma állandóan bővült, mintha a szenvedő anyós szorgalmasan biflázná a szinonimaszótárt. Így az eltűnt vő rendre csapodárrá, svihákká, linkké, züllötté, tahonyává, gazfickóvá (stb.) avanzsált.
A minap fülembe jutott (ja, a pletyka lökhajtással száguld!), hogy Amálka, a Cs. Elemérné lánya készül férjhez menni. Aztán a szerencsés véletlen folytán, csakhamar sikerült megismernem a jövendőbeli férjet is.
Mit is mondhatnék? Leesett az állam! Olyan Brad Pitt-vágású, harminc körüli fazon, tele életkedvvel és humorral. Kedves és előzékeny, anélkül, hogy a tetszeni akarás legkisebb gyanúját keltené. Kénytelen voltam elismerni, hogy megjelenésében nincs semmi mesterkélt, ilyennek alkotta őt a természet. S ami a legfontosabb: a három fiúgyermekkel is egészen jól kijön, szinte barátilag kezeli őket. Tudom, most ti azt mondjátok, hogy ez csak irodalom, fantazmagória, ilyen harminc éves pasi nem is létezik, tudva, hogy ebben a korban a férfi még ódzkodik az apaságtól (főleg, hogy ez esetben a puják nem is a sajátjai), de úgy látszik, Amálka mégis talált egyet s így hinnem kell a szememnek.
Sárika azonban továbbra is gyászol, azzal a különbséggel, hogy panaszaiban a semmirekellő ex vő most „a gyerekek apja”-titulust viseli s ami a számlájára rótt pocskondiákat illeti, egyre apad a lista.
Mikor az apai felelősség elől megfutamodott ex vejét már családiasan csak Lajcsinak emlegette, óhatatlanul kibukott belőlem a kérdés: tulajdonképpen mi változott vele kapcsolatban a válás óta, mert hogy változott valami, az tökbiztos.
– Semmi – válaszolta szipogva Cs. Elemérné –, csak ő legalább katolikus volt.
***
Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap
B. Tomos Hajnal csángó magyar újságíró, költő különleges és értékes verseket, hangulatos rövid prózákat ír, figyelemre méltó fotóival pedig szintén több internetes kulturális magazin oldalán is találkozhatunk.
B. Tomos Hajnal a középiskola elvégzése után diplomát szerzett a bukaresti külkereskedelmi, illetve a szecselevárosi közélelmezési technikumban. Elvégezte a Spiru Haret Főiskolát is, ahol mesteri fokozatot szerzett. Jelenleg a Victor Jinga Szakközépiskola tanára.
1993-tól jelentek meg versei és riportjai a Brassói Lapokban, itt 1995-ig dolgozott. Publikált továbbá a Romániai Magyar Szóban (1995–2002); rendszeresen közli alkotásait többek között a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti portál, a Lenolaj kulturális online műhely, az Eirodalom erdélyi irodalmi portál, a Porcelánszív irodalmi folyóirat és a Litera-Túra irodalmi és művészeti magazin. Három versét Márk Attila zenésítette meg, ezek az előadóművésznek A második kérdés című hangkazettáján is szerepelnek. Versei a Fagyöngy (Székelyudvarhely 1994), a Cseke Gábor szerkesztette Erdélyi és csángó költők (Brassó, 2007) és a 101 vers Brassóról (Kolozsvár, 2008) című antológiákban is szerepelnek, eddig 11 kötete jelent meg.
B. Tomos Hajnal alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
B. Tomos Hajnal alkotásai Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások