Nem a római villát, mert az Pannóniában is volt szép számmal; az evőeszközre gondoltunk. Az idősebb korosztály talán felidézi még Charles Laughtont VIII. Henrik szerepében, amint késsel metszi a húst, de tíz ujjával nyúl a pecsenyéhez, majd lenyalogatja mind a tízet; a Tudor királyok korában a villa ismeretlen lehetett? Nem volt az. 1463-ból származik a Brit-szigetekről az első írásos feljegyzés: egy leltárkönyvben silver forke, ezüstvilla szerepel, vagyis harminc évvel VIII. Henrik születése előtt felbukkan már.
De vissza a római villához! A görögök is, a rómaiak is használtak villát (amely lehetett két-, három- vagy négyágú). Igaz, nem az étkezésekhez, hanem a tálaláshoz. Villával emelgették ki a pecsenyét a serpenyőből, azzal helyezték a vendégek elé, akik aztán valóban tíz ujjal estek neki a húsnak.
Az első ezredfordulótól, tehát a magyar államalapítás korától bukkannak fel drága ezüst- és aranyvillák az itáliai városokban. Persze a popolo grosso tagjai használják, tehát a zsíros nép, a kisebbségben lévő gazdagok, a popolo minuto, a kisemberek tömege még nem juthat hozzá.
A villának, mint evőeszköznek általános használata a 18. század végétől terjedt el Európában. Parasztemberek azonban csak a vasvillát forgatják még vagy kétszáz esztendeig.
A természeti népek sehol a világon nem ismerik, kivéve a Fidzsi-szigetek barna bőrű lakóit, akik favillával ették – de csak az emberhúst. Ennek rituális oka volt: az emberhús mágikus becsben állt, kézzel nem illethette senki.
Egy kis nyelvészkedés: a villa latin neve furca, innen származik az angol fork és a német tájnyelvi Forke, a magyar villa viszont szláv jövevényszó, sok szláv nyelvben fordul elő, általában vidla vagy a többes számú vidle szóalakban.
Legfrissebb hozzászólások