Nézem a FB-ot, ez a világunk?
Nagymamám mit rakott volna ki,
anno Zalában?
Talán ezt: „megkapáltam a szőlőt,
vizet húztam a kútból,
a Böske tehenünk sántít…”
Másik Nagymamám, mikor
bevezették hozzánk a telefont
és először csörgött, megijedt:
„hujujhujujhujuj” kiabálta,
„szól a telefon”, nem merte felvenni.
Nézem arcképeiket a telefonom
galériájában,
milyen érdekes: a kép róluk örök:
megismételhetetlen,
mi csak mindig más keretbe tesszük,
most éppen a mobiltelefonéba.
***
(A kép: Szeltjánosi Csaba: Nagyszüleim Zalában)
Feleségem, gyermekeim, Édesanyám, Édesapám (aki régen elment már), Nagyszüleim múltfigyelme-fegyelme, vagyis a családom (***), könyvtáram, folyóiratokban való megjelenéseim: Magyar Napló, Hitel, Art’húr, Lenolaj, Somogy, Parnasszus, Spanyolnátha, Kortárs…stb., Pályám koordinátorai: Pintér Tamás, Jóna Dávid, Bella István, Turczi István, Döbrentei Kornél, Cságoly Péterfia Béla, 52 évem, verseim, mások versei, barátaim, munkahelyeim, gyülekezetünk…mind egy kis életmű relikviái, ALAPJAI, nélkülözhetetlenségei, Isten ajándékai-AKIK, amik meghatároznak, alakítanak, vallomássá emelik mindazt amit megpróbálok eldadogni…hála, köszönet ezért!
Legfrissebb hozzászólások