Maróti Ildikó: Arany és gyémánt

– Ha van egy kis pénzem, rögtön aranyat, vagy gyémántot veszek rajta, nyilatkozott a fiatal, szép nő. Felidézem, hogy én, és baráti köröm az ő korában mire költötte, ha volt egy kis pénze. Utazásra. Arany, és gyémánt sosem fordult meg a fejemben, de senkiében sem, akit ismerek.
Utazási vágyam egészen Árkádiáig terjedt, olvastam ugyanis Szerb Antaltól, hogy amikor Csokonai Vitéz Mihály meghalt, a debreceniek síremléket akartak állítani nagy poétájuknak.
Kazinczytól kértek sírfeliratot sírjára.
Kazinczy ezt ajánlotta: “Árkádiában éltem én is!”
A debreceniek megnéztek egy nagy, sok száz éves szótárat, és azt találták, hogy Árkádia földje igen derék marhalegelő, kiváltképp szamaraknak. 🙂
Kazinczynak sosem sikerült meggyőzni őket, hogy az ő szemében Árkádia a művészi élet szféráját jelenti. 🙂
Megállít egy srác az iskolában, aki sokat utazik még télen is külföldre és megkérdezi, nekem melyik ország a legkedvesebb.
Tétovázom, időhúzásul rákérdezek, az övé melyik.
Ragaszkodik hozzá, hogy én mondjam előbb, hát belefogok, India, Marokkó és Egyiptom a sivatagai és építészeti emlékei miatt, Kína, Bulgária és Görögország a hegyei, Horvátország a tengere miatt….
Itt már nem bírja tovább, és beleszól:
– Én Svédországba kértem egy utat a születésnapomra.
– És megkaptad? – mosolygok, bár igen meglepődöm, és a mellette álló kislány is, aki még sosem járt külföldön.
Nemmel felel, a lány pedig elmeséli, hogy nyáron elutazott Tatabányára, egy esküvőre, de ott senki sem volt józan, csak ő, meg a szülei. Ha most volna egy ötös találatom a lottón, ezeket a gyerekeket elvinném egy Tatabányánál távolabbi helyre.
Az aranyak, meg a gyémántok felőlem maradhatnának ott, ahol eddig voltak.

***

Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik: