Sárgabarackfára, telis-tele érett gyümölcsökkel, ott, az erdő szélén, ahol egyikünk sem számított.
Ettük a mézédes gyümölcsöt. A Nap átmelegítette őket. A réten egy pici szőke kislány virágot szedett, odaszóltam neki, kér-e.
Futott keresztül a réten – filmszerű volt a jelenet.
Cserébe a gyümölcsért virágot kaptam, mert ajándékozni jó.
A réten szamóca is termett még.
Mindketten jóllaktunk a nyár ajándék gyümölcseivel.
Osztálykirándulásokkor néhány gyerek fura fóbiájára lettem figyelmes: hangyák, bogarak elől menekülnek sikítva, és még a lepkéktől is félnek.
Többnyire attól rettegnek az emberek, amit nem ismernek.
A pillangót a görögök ugyanazzal a szóval jelölik, mint a lelket.
A lepke a természetben él, ahol lepke van, ott a lelkünk szabad, források, fák, virágok, barlangok és az ég vesznek körbe minket.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások