JÚLIUS 1. – SEMMELWEIS-NAP, A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY NAPJA

(A képen a számomra legkedvesebb egészségügyis, a lányom: Budai-Papp Ágnes Vera látható.)

Minden év július elseje – 1992 óta – a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe Magyarországon. Ezen a napon született Semmelweis Ignác orvos, „az anyák megmentője”. Semmelweis Ignác nevét orvostörténeti múzeum, emléktábla és orvosi egyetem is büszkén viseli.

Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz okának és gyógymódjának feltalálója 202 évvel ezelőtt ezen a napon született Budán. Ő volt az első, aki a gyermekágyi lázat nem önálló kórképként, hanem fertőzés következményének tekintette. Rájött, hogy ezt a fertőzést maguk az orvosok terjesztik: a boncolást is végző szülész-nőgyógyászok adják át a fertőzést vizsgált nőbetegeiknek. Megoldásként Semmelweis a klórmész-oldatos kézfertőtlenítés bevezetéséért küzdött, ám felfedezése élete során süket fülekre talált. Halála után sem figyelt fel találmányára az orvostudomány, csak évekkel később, amikor Joseph Lister angol sebész módszerét, a karbolsavas fertőtlenítést kezdték alkalmazni, derült fény Semmelweis korszakalkotó felfedezésére. Ma a két módszer kombinációját alkalmazzák a műtéti beavatkozások előtt.

A magyar egészségügy legnagyobb ünnepén az egészségügyben dolgozók kitartását, munkabírását, elhivatottságát méltatjuk.

*

BERDA JÓZSEF: ÁPOLÓNŐ

Gyarló vagy s mégis szeplőtelen a te
szemérmes hivatásodban. Szennyt és
váladékot takarítsz utánam s a többi
tehetetlen beteg után s mindezt oly
emelkedett alázattal míveled, hogy még
a bamba közömböst is ámulatba ejti.
Oly ritka tünemény vagy, hogy csak lehajtott
fővel köszönthetlek téged, ki jóval és
gonosszal szemben egyaránt a hősi emberség
ragyogó példája vagy. Ha van igazi
áldozatosság: téged illet annak legdicsfényesebb
koszorúja, – boldog mániákusa te az önemésztő,
soha ki nem merülő sugaras szeretetnek, melynek
gazdag jegyese vagy te a halandók között.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A DOKTOR BÁCSI

A doktor bácsi.
Áldott, aranyember.
Világító, nyugodt szemei kékek.
Komoly szigorral lép be a szobába,
Szemébe nézek és cseppet se félek.
Borzongva érzem biztos ujjait,
Ha kis sovány bordáimon kopog.
Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,
Hideg kezén arany gyűrű-sorok.
Oly tiszta és jó. Ő ír medicinát,
Keserűt, édest, sárgát vagy lilát.
Az ő kezéből hull kis paplanomra
Nagynéha egy halvány, szelid virág
Rágondolok, ha szörnyű éjszakákon
Párnáimon oly egyedül sirok.
Ő az egészség és bizonyosság
Titkok tudója és csupa titok.
Gazdag s nyugodt. Nehéz bundája ott lóg,
Prémét szeliden prémezi homály.
De elmegy innen és itthagy magamra.
Színházba tér, vagy csendbe vacsorál…

Ilyenkor látom őt a páholyában,
Amint valami víg tréfán nevet.
De kék szeme egyszerre elsötétül
S rám gondol, mit csinál a kis beteg?
A béke ő, a part, a rév, az élet.
Jaj, hányszor néztem jó arcába hosszan,
Míg ájuló álomba lengve, árván,
Kis ágyamon, mint egy bús barna bárkán
Ködös habok közt ringatóztam.

Budai Éva
rovatvezető