Vajúdó görbe táj felett
ahol egész a törött darab
lyukas marad az éltető falat
égő ég remeg
áldó két kezébe fogja
mint magzatot az öl
hószín magasba tör, a
földet kitárt karjába fonja
pornak látod magad lent
szegény gyarló ember
ki szavával üt-ver
s féreg-rágta odabent
alant néz szelíden
áldó keze megremeg
simogató táj felett
a szelíd szeretet
Szeplős éji ég alatt
a táj nyugton piheg
szárnyas barázda billeg
bent csak a csend marad
***
Hegedűs Rita alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Egerben születtem, ott végeztem a legtöbb iskolában. A nagy hírű Dobó István Gimnáziumban érettségiztem, első diplomámat is ott szereztem művelődésszervezés, és történelem tanár szakon. A Kodolányi János Főiskolán szereztem könyvtáros végzettséget, de tanultam pályázatírást, grafológiát is.
Mindig is az ember érdekelt a legjobban: a növekedése, művészete, lelke és az alkotásai: a képzőművészet, a zene, az írás. Gyerekkorom óta tanítani akarok, s bár volt sok vargabetű az életemben, sok kudarc és fájdalom, nem mondtam le arról, hogy gyerekeket neveljek és oktassak a recesszió nehéz évei alatt sem.
Igyekszem megtalálni mindenben a szépet és a fejlődésre várót. Ilyen szellemben nevelem a saját gyermekeimet ( hárman vannak), és tanítom az ifjúságot. Fontos katolikus hitem, a szüleimtől kapott értékek, ezt szem előtt tartva találtam rá kedves és fontos örömszerző forrásaimra is, amik remélem, hogy mások számára is nyújtanak vigaszt és örömet: verseket fabrikálok, olykor kiesik a kezemből egy-egy regény, vagy festmény, és némileg érettebb koromra találtam rá a sokat adó zenélésre is.
Ma már tudom, amit sok művész elfelejt, hogy sok-sok gyakorlás nélkül nincs semmilyen művészi tudás és alkotás. Ez igaz minden művészeti ágra. Nem elég a tehetség, érettség kell hozzá a szó minden értelmében. Beszélni róla a sokszor egyszerű, tenni és áldozatot hozni érte, az már szenvedély!
Legfrissebb hozzászólások