Apja bőrkereskedő, anyja cselédlány, később fodrász volt. Drezdában tanult, iskolaéveiből sok részlet visszaköszön A repülő osztály című könyvében. 1917-ben behívták katonának, a nehéztüzérségnél szolgált. A kiképzés brutalitása maradandó hatást gyakorolt rá és antimilitaristává vált; szívgyengeségét is a katonaságnál elszenvedett durva bánásmódnak tulajdonította. Az első világháború végeztével kitüntetéssel érettségizett, és elnyerte Drezda város arany ösztöndíját. Ezután Lipcsében tanult történelmet, filozófiát, germanisztikát és színháztudományokat. Tanulmányait újságírói és színikritikusi bevételeiből finanszírozta. Hamarosan Berlinbe költözött, ez korszaka a Weimari köztársaság 1933-ban bekövetkezett végéig volt a legtermékenyebb. Rövid idő alatt Berlin egyik legfontosabb szellemi alakjává vált. Versei, glosszái, riportjai és recenziói különböző berlini sajtóorgánumokban jelentek meg. Tíz év alatt dokumentálhatóan 350 cikke jelent meg; a tényleges szám ennél nagyobb is lehet. Első verseskötetét 1928-ban vehették kézbe az olvasók, ezt 1933-ig további három követte.
1928 őszén jelent meg az Emil és a detektívek, Kästner első és máig egyik legismertebb gyermekkönyve. A könyv csak Németországban több mint kétmillió példányban kelt el, és 59 nyelvre fordították le. Az akkori korszak steril gyermekirodalmához képest szokatlan volt, hogy a regény egy korabeli nagyvárosban, Berlinben játszódik. Az 1933-ban kiadott A repülő osztály cselekménye szintén korabeli témát dolgozott fel.
Nem emigrált, ám többször elvitte a Gestapo, és kizárták az írószövetségből. Az 1933-as könyvégetés során (ezen ő maga is jelen volt) az ő művei is „a német szellemmel ellentétesnek” minősítve máglyára kerültek. Németországban gyakorlatilag publikálási tilalom alá került. Svájcban azonban kiadhatta szórakoztató regényeit, például a Három ember a hóban-t.
A második világháború után Münchenbe költözött, ahol a Neue Zeitung rovatvezetője volt, és kiadta a Pinguin gyermek- és ifjúsági újságot. 1951-ben A két Lotti forgatókönyvével elnyerte a legjobb forgatókönyv díját.
A világon a legtöbb helyen mint gyermek- és ifjúsági írót ismerik, teljes joggal, hiszen sokat nyújtott a városi gyermekek kalandos életének megjelenítésével, s ugyanekkor a polgári humanista értékek közvetítésével. Az értékes gyermek- és ifjúsági irodalom jelentőségét és szükségességét teljes elismerés illeti, ha úgy tetszik, ezt a piac is kifejezi, tehát veszik a könyveit, nézik a könyveiből készített filmeket.
ERICH KäSTNER: AZ ELALVÁS DICSÉRETE
Jót ásítunk, elkattintjuk a villanyt.
Szobánkba utcafény árad, fakó.
Fekszünk. Nem alszunk még. A nap elillant.
Imént jött meg mellettünk a lakó.
Nővel beszél, minden szó hallható.
Most hirtelenül hunyjuk a szemünk le,
előtte száz kör táncol el lazán.
Holnap mi vár ránk, pénz nélkül leszünk-e?
Túl nő-cipő kopog, az jár eszünkbe,
papucsot is vehetne már, az ám.
Fejünk pihen a hűs párnákra esve,
belemosolygunk a sötétbe mi.
Mily szép is az: aki elfárad este,
alhat, semmit se tud, az életet se!
Aprócska törpék lesznek gondjai.
Szomszédom, a lakó jókedvű, vidám.
Kacag, de mintha fűtené magát.
Nehéz szemünk nyílik s aludni kíván —
halj meg, világ! — lehunyjuk újra simán.
Sajátmagunknak mondjuk: „Jó’jszakát!”
Csak a sötét ne jönne, az az álnok!
Az ágyba lép és terjed, egyre nő,
akkor tűn el, ha nyögve fölkiáltok.
Mily jók is a kedves-nyugalmas álmok,
kísértetekre mostan nincs idő.
Mind gyermekek voltunk — igaz-e? — hajdan
s buzgón rebegtük: „Szívem, hinni kell,”
Ma nem törődhetünk ilyesmivel.
Az ember egymagában áll, ha baj van…
Száznyolcig olvas. És úgy alszik el.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Legfrissebb hozzászólások