Ma 77 éves. Isten éltesse!
Diplomáját az ELTE angol–olasz szakán szerezte. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, a nyelvtudományok kandidátusa. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. Elvégzett két szakjának nyelve, az angol és az olasz mellett németül és franciául is beszél.
A kutatás és oktatás mellett a Magyar Narancs nyelvi ismeretterjesztő cikksorozatának, a Modern Talkingnak is szerzője. A Mindentudás Egyetemén tartott előadást Miért változik a nyelv? címmel.
Több kötetben jelentek meg versei. Hallottuk lányával magyar nótákat is énekelni. Színdarab-fordításait – köztük Shakespeare-drámákat, több színház játszotta, illetve játssza jelenleg is. Oscar Wilde Bunburyjének fordítását (Szilárdnak kell lenni alcímmel) a Radnóti Színház mutatta be. Az Operaházban az ő fordításából készült feliratokkal játsszák a Figaro házasságát, a budapesti Radnóti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház pedig szintén Nádasdy Ádám friss fordításában játssza G. B. Shaw Pygmalionját. Jelenleg Dante Isteni színjátékának fordításán dolgozik. Ritkán használt írói álneve: Graff Miklós.
NÁDASDY ÁDÁM: ARS POETICA
A vattacukorárus, az csinál ilyet:
a hurkapálcáját a teljesen üres,
kissé ütődött, forgó üstbe tartja,
és vár. Remél. Összeszorul mindene,
hogy sikerüljön az, ami szokott.
A pálca végén egyszercsak megtapad
egy szál a semmiből, tágrameredt
szemmel nézik a gyerekek, aztán még egy,
el lehet kezdeni forgatni finoman,
jön már a többi szál, helyet keres,
hogy hol tapadhatna a már meglevőkhöz –
kicsit lazít a vattacukros ember,
dúdol egy keveset, lábat vált, fölnéz,
egyre nagyobb a gombolyag, ő dönti el,
most már, hogy mit akar, hogy hosszúkásat,
vagy lapos-széleset; a gyerekek
arcán elömlik a vigyor, megszületett
a semmiből az édes, fagyott levegő.
Nem mindig van ez így: néha csak áll,
koncentrálva, a vattacukros ember,
nyújtja a hurkapálcát az edénybe,
tuszkolja is kicsit, remegteti,
de semmi. Zörögve szalad az üst,
a horpadásain meg-megcsillan
a fény. A gyerekek egymásra néznek,
ő meg csak rágja a bajuszát.
NÁDASDY ÁDÁM: LIMERIKEK
1.
Humortól dübörög ma Gyula:
viccet ír elő a regula.
Sok költő versenyez,
akkora verseny ez,
mint másutt az 1-es Formula.
2.
„Jó téma itt ez a Hamlet,
elkelne róla egy pamflet” –
gondolta Shakespeare úr.
Azóta csak pirul,
mert pamfletnek egy kissé pimf lett.
3.
Élt egy úr, Athén a lakhelye,
szamárba ment át a külseje.
Tündérnő ölében
bőgött is serényen,
akkora nagy lett a tüdeje.
4.
Szólt Falstaff: jó fiú Henry,
nem kéne bajba keverni.
Pláne a Víg Nőket –
otthagyom én őket,
a végén még megír a Verdi!
5.
Angyalnak tűnt ez az Angelo,
rá is lett bízva a nagy meló:
pucolja tisztára Bécset.
Ám rájött, mielőtt kész lett:
túl szűznek lenni, hát az se jó.
6.
Volt egy nő, Kató, a makrancos,
nem volt ő se hiú, se flancos.
Oltárhoz nem lépett,
míg nem lelt extrémet.
Neki a normális: csak langyos.
7.
Szólt Macbeth: már mintha unnám,
hogy folyton csak rút átok hull rám.
Sok volt a vérfürdő,
irány a Várfürdő:
hullámba mártom a hullám.
Ajánlás:
8.
Van egy úr, úgy hívják: Gedeon,
ügyébe mindenkit belevon.
Jól játssza szerepét,
pedig az ő nevét
nem írja se plakát, se neon.
(Fotó: Csibi Szilvia)
Legfrissebb hozzászólások