1883. december 16-án született KÓS KÁROLY építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.

Sztánai lakóháza, a „Varjúvár”

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott, majd Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság című kolozsvári lap belső munkatársa volt. Élete során több közéleti szerepet is vállalt.

Híres épületei mellett külön figyelmet érdemel írói munkássága is, pléldául Erdélyország népének építése című munkája, vagy az Atila Királról Ének – balladája.

ÁPRILY LAJOS: TETŐN

Kós Károlynak

Ősz nem sodort még annyi lombot,
annyi riadt szót: “Minden összeomlott.”

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lent sötét lombot sodort a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó meztelen tetején
tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.

s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.

KÁNYÁDI SÁNDOR: KÓS KÁROLY ARCKÉPE ALÁ