A fenti kérdésre valóban furcsa a felelet. Mert mi is a kvíz? Bakos Ferenc kiváló Idegen szavak és kifejezések szótára című kézikönyve így határozza meg ezt a magyar földre szakadt vándorszót: „Szellemei vetélkedő; ki mit tud?; főleg ennek dupla vagy semmi alapon rendezett formája.”
Így van. A híres Webster angol értelmező szótár más jelentéseket is felsorol: 1. különc ember; 2. beugratós (általában durva) tréfa; 3. az általunk már ismert kvíz, vagyis amikor valaki szóban vagy írásban válaszol egy rejtvényfeladatra, újságban, rádióban, a televízió kamerái előtt.
De honnan származik a kvíz? A Webster szerint: „eredete ismeretlen”. Jó. Minden szónak van eredete, etimológiája, legfeljebb ismeretlen. A magyar „fegyver” szó eredete is a múlt homályába vész. A kvízé nem. Történt, méghozzá 1780-ban, hogy vidám társaság ült egy dublini kocsmában. Újságírók, csepűrágók és más léhűtők, köztük a Daly nevű színigazgató. Sörözés közben magasra hágott már a hangulat, amikor Daly fogadást ajánlott: el tud terjeszteni az angol nyelvben egy „sosemvolt” szót. Igen, ő divatossá teszi. A fogadást megkötötték, Daly pedig – így beszéli a dublini legenda – pirkadatkor járni kezdte a dublini utcákat, s ahová csak tudta, krétával felírta a kiötlött új szót: QUIZ.
A fogadást megnyerte. A szót később világhírűvé tették a tömegmédiumok, a rádió és a televízió. Bekerült a franglais-szavak közé (lásd ott), s onnan a magyarba is.
(Forrás: John May-Michael Marten-John Chestermen, továbbá David Brittain és Lee Torrey: Curious Facts („Furcsa tények”). Secker and Warburg. London 1982. 300. old.)
Legfrissebb hozzászólások