„Maria Sybilla Meriant a művészet vezette el a természetkutatáshoz. Egy híres svájci festő- és rézmetsző-családból származott. (…) A Merian-lány művészi pályafutásában csak egy volt csodálatos: hozzátartozói elképedésére nem városokat festett és gravírozott, mint apja, nem csendéleteket festett, mint a mostohaapja, nem arcképeket, mint testvérei, és nem is épületeket, mint a férje, hanem kizárólag rovarokat és mindenféle apró állatot. Mivel pedig azokat a teremtményeket, amelyekre addig ügyet sem vetettek, természetes környezetükben akarta ábrázolni, már fiatal lányként az a gondolata támadt, hogy egy hernyóházat rendez be magának… ”
Maria Sybilla Merian dokumentálja először a a rovarok átalakulását, és fedezi fel, hogy a lepkék hernyókból kelnek ki. Aztán egy lepkebábhoz méltó fordulatot vesz az ő élete is: otthagyja Svájcot, és a Kelet-Indiai Társaság megbízásából Surinamba utazik, ahol ő kutatja először a latin-amerikai, trópusi rovarokat. Ezt a többkötetes, gyönyörűen illusztrált könyvet újra és újra kiadják…
Herbert Wendt „Az állatok felfedezéséből” olvasok fel a kislányomnak, és míg ő Merian rajzaiban gyönyörködik, én az évszámon szörnyülködöm. Te jó ég! Hát 1700-ig senki nem vette észre, hogy a lepkék hernyókból kelnek ki?
Mint a szerző elárulja, nagyon is észrevették, de a korábbi felfedezőket egyszerűen bolondnak tartották. Ennek a svájci nőnek az volt a szerencséje, hogy rajzolni tudott…
És vannak még más furcsa dolgok. Több száz évvel Amerika felfedezése (és négy évvel a francia forradalom kitörése után, miután az emberiség kiirtott már egy csomó állatfajt, felépítette Rómát, Newton megalkotta a fizikáját) veszi észre egy német segédtanító, Conrad Spengel, amit ma minden ovis tud, hogy nem maguktól termékenyülnek meg a fák és a virágok, hanem méhek végzik el a beporzást. Linné, a nagy botanikus erről még mit sem tudott. Spengel, a segédtanító mindenesetre olyan ledorongoló kritikákat kapott a „botrányos”művére, hogy rögtön kihajították az állásából, a spandaui iskolából, és a kiadó kénytelen volt visszavonni a megjelent példányokat.
Szóval így. Ezért nem nagyon hiszek én semmilyen univerzális meggyőződésben. Ha az egyetemi világ és a tudományos minősítés teljesen zárt lett volna, akkor segédtanítók, unatkozó festőnők nem újíthatták volna meg a biológiát. (Van egy nagy holland misztikus is, de azt majd máskor mesélem el.) És azt sem gondolom, hogy a tragikus sorsú segédtanító előtt még senkinek nem tűnt fel, hogy a méhek nemcsak élvezetből kóricálnak a virágok körül. Hogy valamit „csinálnak” egymással a fák, bár persze nem mennek egymáshoz közelebb…
Kicsit olyan ez, mint a nagy pestisjárványra született magyarázatok. Természetesen többeknek feltűnt, hogy ahol nincsenek patkányok, ott nincsenek halottak — de a skolasztikus és humanista világmagyarázatba nem fért bele, hogy „izécskék” átugrálnak a patkányokról az emberekre, és romba döntenek városokat. Többek közt a zártsága miatt is volt bukásra ítélve a középkori tudomány. A felvilágosodás talán tényleg nyitottabb volt.
És ma? Melyik alternatív hírgyár közölné le Maria Sybilla Merian felfedezéseit?
***
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Legfrissebb hozzászólások