Bekövetkezett aztán a 65. születésnapom is, ebből az alkalomból Cseke Gábor író, költő, szerkesztő, nem utolsósorban műfordító, társam a Káfé Főnix szerkesztésében, interjút készített velem. Semmi rendkívüli, ilyen ”Káfés”, lazán felépített alkalmi kérdésekkel, hiszen nem nyertünk karót, más szóval nem kellett nyakkendőt kötnöm, amikor válaszoltam, hogyan fejezzem ki érzékletesen magam.
Kért viszont fényképet. Na, ez már problémát okoz, hiszen gyakran fényképezek, de nem magam, úgyhogy az utóbbi negyven évben, amennyi időt az interjú felölel, készült rólam négy kép körülbelül. Úgyhogy meg kellett kérnem a fiam, venne le, úgy, hétköznapi ancúgban, ahogy leledzettem, az írógép előtt, ahol ezeket a sorokat is pötyögtetem. Jó, akkor volt már egy fotó. De Gabinak több kell… Beindult az agyam, s kivetette a javaslatot: két könyvem illusztrációjával képviseltessem magam, az egyik szomorú, a másik vidám, talán kiadják együtt az egyéniségem…
Úgy is lett: Vadmalac meg a kitartott magas Cé című könyvemhez a borítót a Brassóban élő képzőművész barátom rajzolta meg, egy gondolkodó, a világ természetét fürkésző arc jelenik meg rajta, így szoktam én is szabad perceimben megítélni a környezetem. A másik rajz a Damó Istváné, aki immár második meseregényem illusztrálja – egy szabadon szárnyaló, felszabadult, sőt vidám figura, Fifi, a főhős, a vörösáfonya illatcseppje formájában. Úgy ítéltem meg, hogy mindkettő én vagyok, illetve a kettő együtt – ezt írtam meg a félpercesben…
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások