A porajmos, parajmos vagy parrajmos (ejtsd: parajmosz) kifejezés a cigány nyelv egyik balkáni dialektusából származik, magyarországi lovari alakja pharrajimos. Eredeti jelentése „elpusztítás, elnyeletés”. A kifejezés magyar megfelelője: roma holokauszt.
A porajmos a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. A zsidó holokauszt árnyékában a porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte ugyan a porajmos, a cigány holokauszt tényét, de a cigányságot csak az 1990-es évek elején Ian Hancock angliai roma polgárjogi aktivista publikációi nyomán kezdték a nemzetiszocialista rendszer áldozatai közé számítani.
“Nem csináltunk semmit, élni akarunk” – a szemtanúk szerint ezt kiabálták a cigányok hatvanhét évvel ezelőtt, amikor 1944. augusztus másodikán egyetlen éjszaka alatt mintegy négyezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigány tábort. Az európai cigányság ezért – 1972 óta – ezen a napon emlékezik a roma holokausztra. A kutatók a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsülik; a fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette.
*
BARI KÁROLY: AZT HISZITEK
Azt hiszitek, hogy csak én
ácsorgok fényért és szeretetért
a város kapuja előtt,
én korbácsolom a ziháló szél
hátát átkaimmal és üvöltöm az égig
kivetettségem siralmait:
tizenhat évem nem elég
arra, hogy befogadjatok,
nem elég arra, hogy fejemről letépjétek
a megaláztatás pókhálóit?
Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy
bizalmatok rézkrajcárjaival
megajándékozzatok!
CHOLI DARÓCZI JÓZSEF: ELVITTÉK A CIGÁNYOKAT
A sok cigányt mind elvitték,
nagy árkokat ásni vitték.
A nagy árok lassan mélyül,
víz bugyog fel a mélyérül.
Szegény fiúk, mind mifajtánk,
a csendőrök űzik-hajtják.
Verik őket, kapják kézre,
lemaradót puskavégre.
Az a nagy árok minek kell,
a fekete feneketlen?
Nem tudják, honnan is tudnák,
csendőröktől meg nem tudják!
Ha tudnák, hogy minek ásnak,
hogy maguknak, hogy nem másnak,
maguknak s a többieknek,
asszonyoknak, gyerekeknek.
Másodnapon, délutántájt
a kék ég vörösre vált át
vérétől a cigányoknak:
tiszta vérükkel lakolnak.
Azt a napot, jó testvérek,
cigányok, ne feledjétek!
Nagy sötét napját a gyásznak,
gyásznapját a cigányoknak.
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások