Ha minden emléket meg kéne őrizni, a föld összeroskadna az emlékek súlya alatt. – olvastam valahol, és ezen gondolkodom, miközben tavaszi nagytakarítás ürügyén próbálok megszabadulni a felgyülemlett emlékektől. Érdekes múzeumi belépők, bikinik, és csak egyszeri olvasásra alkalmas könyvek szép gyűjteménye lapul itt.
Egyszerre naplód is, és tanúja az életednek a sok holmi.
A ruhákhoz hangulatok, események kötődnek. Érzések.
Az öltözeted a legminimálisabb tér, amiben megjelensz, amit te alakítasz, ami jellemez. Felfed és eltakar. Jelmez és mimikri.
Egy iskolában szem előtt vagy, szinte fellépsz, nap mint nap.
És ha stílust váltasz, szóvá teszik, mert aprólékos figyelmüket semmi sem kerülheti el, véleményt kérnek, hogyan öltözzenek, és ki a legcsinosabb, modellnek ajánlkoznak rajzoláshoz, de csak párban, mert azért szégyenlősek is.
Minek, milyennek látszol, és az vagy -e, aminek látszol?
Ne tessék bántásnak venni, mondja az egyik fiú, ez dicséret, ön hippi.
Néhány lány felhördül, pedig hát ez nem sértés.
De ismerhet-e bármit is a hippikorszakból, aki a huszonegyedik században született?
***
Legfrissebb hozzászólások