Hajnalban ébred, mint mostanában annyiszor, rémálmok gyötörte éjszaka után. Szúró mellkasi fájdalom, bal kar zsibbadás. Ismerős érzések. A sötétítőn még alig szökik be a fény. Hány óra lehet? A szemüvege után nyúl. Fél öt sincs még. Fel kell kelni, mert a fekvésnél még az is jobb. Kávét kíván. Megy és megfőzi. Puffadt ujjai esetlenül mozognak, bokája is erősen dagadt. Igen, a vízhajtó. Elfelejtette. Mindegy. Kávé után is ráér. Tabletták, porok, tapaszok, nyelv alá fújós sprayk. Visszaoson az ágyba a forró bögrét szorongatva. Kellemes meleg. Keserűn szereti, egy csepp tejjel. Vicces. Megszokta ezt a kávét. Megszokta ezt az életet. Vagy mégsem? Nem. Csak belefáradt. Már nincs ereje jobbat, többet akarni.
Lassan kivilágosodik. Elhúzza a függönyt, ablakot nyit. Hűs reggeli szellő, hársfavirág illattal. Mélyet lélegzik. Jó. Aztán persze rákezdenek a kutyák és a fűnyírók. Oda a varázs. Távolabb húzódik az ablaktól. Függönyön át nézi a hársfát. Itt, ez a legnemesebb növény. Akác meg bodza van mindenfelé. És a hársfa az ablak alatt. Már megint az emlékek. Rododendron, fekete szárú bambuszliget, tulipánfa. Most bodza és akác. Lavazza és áttetsző, finom fogású Zsolnay csésze. Most kilós Wiener Extra, amit vissza sem kell zárni. Mi a fenének kéne, hiszen semmi aromája. Ez szag, nem aroma. Jó ég! Mindegy.
Újra és újra csak mindegy.
Menni kell, mert később már túl nagy lesz a meleg. Nekiindul. A kaput nézi. Kopott, mégis szép. Befonta fűzfavesszőkkel. A türelmes, odaadó munka szépsége él benne. Arcát simogatja a szél, ahogy halad a mopeden. Ezer éve vezet, nemigen kell már figyelnie. Tudja kinek, mikor, hol kell elsőbbséget adni, érzi a másik jármű mozgásából, hogy mit fog tenni. Bámészkodik. Bodza és akác mindenütt. Árkok az út mindkét szélén. Sok itt a belvíz azt mondják, bár ő még sose látta. Beles a kertekbe. Némelyik modernnek hitt díszburkolatos kocsibejáróval készült, középen katonásra nyírt pázsitcsíkkal. Műanyag garázsdobozokba vezetnek ezek a rövid szakaszok. Hörmann garázskapu utánzat, muskátlikkal, műkőből készült kerti csobogóval, szélcsengőkkel. Az ablakokban műanyag csipkéből, változó magasságú függönyök. Egyik ablakot sem lehetne kinyitni a sok odazsúfolt csecsebecsétől. Vajon hogyan szellőztetnek?
Az életüket zsúfolják az ablakokba. A tárgyaik az életük.
Mosolyra húzódik az ajka. Súlyos, kézzel vert csipkefüggöny, muránói kristálycsillár. A fénye, a súlya, a szépsége feledhetetlen. Egy másik életben esett kint a hó. A nagy ablaktáblák előtt ülve teáztak. Valódi teát, nem ezt a filteres borzadályt.
Kandiscukor rudacskával, apró csokoládé mousse-okkal.
A kandallóban ropogott a tűz.
Mosni kell, hát igyekszik vissza. Előző este a mosnivaló már beáztatva. Mosógép? Nincs. Porszívó? Az sincs. Véres ujjbegyek, száraz bőr, keményre száradt vegyszerszagú ruhák. Az van. „Mert ön megérdemli…”, jut eszébe és hangosan felnevet. Meg. Megérdemlem….
Ebédet készít a családnak. A gyerekeknek enni kell. Ők kapják a húst, meg az ura. Mindent nekik ad. Nem tudják. Gyakran kérdezik – Anya ettél? – Persze.- Feleli. Nem eszik. Hónapok óta csak a serclit keni meg egy kis zsírral. Gyorsan elrágja, nehogy észrevegyék, s aztán mosogat. Lavórban áztatja a mosatlant. Mosogatás közben eszébe jut. Emlékszik még egyáltalán, hogy kell használni a mosogatógépet? Klári a bejárónő mosogatott, de azért ő is tudta kezelni, ha nagyon muszáj volt. Itt a lavór. Vizet bele, hipót meg mosogatószert. Aztán egyesével szivaccsal átdörzsölni az edényeket, és hideg vízzel öblíteni. Nem szabad gázt használni. Amúgy is kikapcsolják a jövő hónapban. Meg a villanyt is. Hogy lesz azután? Nem tudja. Nem szeretné tudni.
Felsöpör, felmos. Gépiesen teszi a dolgát. A fal penészes, a por percek alatt visszaszáll, akár ne is csinálná. De mégis. Addig sem kell gondolkozni. Fárad. Megint szúr és zsibbad. Összeszorítja a fogát és imádkozik. Kérlek Istenem! Most! Engedj el most! De nem. Századjára, ezredjére sem. Csak a fájdalom, a szenvedés, a tehetetlenség. Nincs megváltás.
Kimegy a kertbe. Leül. Mellette akác és bodza. Hangtalanul sír. Elvesztette a lelkét. Ott maradt egy másik életben….
***
EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások