Eljött az este-elment a nap,
bennem van 24 óra,
24 óra minden perce,
testem: mint egy buszjárat-
felszálltak rám a dolgok,
rendetlenkedtek bennem,
szidták, amit szidhattak,
ma gyorsjárat voltam, az 52-es,
ellenőröm: a lelkiismeret elkapott
sok ingyen utazó gondolatot,
vágyat, érzést.
Zsúfolt nap volt ma is.
Pedig az idő állt, Isten várt,
csak én láttam úgy, hogy
elsuhan mellettem az élet.
Hányan leelőztek ma is,
vagy csak rohantak valami szükségben.
Érzem ennek a városnak
egész nehezét,
a feladatok méh-rajzását,
ahogy mindig belecsíp az emberbe
valami fájdalom.
Ülök egy tönkretett széken,
egy kopott asztalnál,
egy haldokló toll mellett,
próbálom örvényeimbe
beledobni mindazt,
amikkel nem tudok mit kezdeni,
hátha egyszer kidob engem is
valaki szívére, valaki arcára az öröm.
Mielőtt belépek számítógépedre,
nyelvem-lábtörlőjében
megtörlöm szavaimat.
***
Legfrissebb hozzászólások