2024-04-17
február 2017 (10)
Hajókázás a Körúton
Egy remek előadás megtekintése után kijön párjával az Operaházból, és elsétálnak az Oktogonhoz a Körútig. Kellemes idő van, ezért beülnek egy kerthelyiségbe a vízparton. Beszélgetés közben nézik az elhaladó hajókat és azok vidám utasait. Később átsétálnak a Kö...
Bábel Antónia: Csiga hétvége
A Csiga család hosszú hétvégi kiruccanást tervezett a fővárosba.
– Olyan izgatott vagyok! – mondta Csigáné. – Végre láthatom az unokahúgomat, Kagyló Klárát! Híres hárfaművész!
– Tudjuk, mama! – válaszolta kórusban Csiga Csilla, Csiga Csanád és Csiga Csabika....
Kapui Ágota: Két személyes névmás
Két személyes névmás
egyik te másik én
kik egymás mellett ülnek
a világ peremén
egy állítással szemben
egy örök tagadás
egy perlekedő száj és
a konok hallgatás
így lesznek ők egésszé
két félből egy anyag
mint mesteri tenyérben
kancsóvá gyúrt agyag
...
Oláh Tamás: Óriásnő
Azt mondták rólad
Te vagy az Ős-anya,
a kelő napból kilépő
megtestesült fény,
a ránk boruló hús-sátor,
csupa lomb,
csupa láb, csupa kar,
álcázott márvány istennő
egy antik templom díszletében,
az ébredező sejtések,
a kéjes álomképek látomása.
Felhőj...
Gergely Tamás: VISSZA
Egy cukrászdában ültek, Malacka, Vadmalac meg a komája. Kint sütött a nap, hát Vadmalac ráérősen filozofált. Arról, hogy a vaddisznók felejtenek. Hogy minden visszarázódik. A folyók a medrükbe visszatérnek.
Illetve, hogy a Tölgyes történetében mindig… Kivárt,...
Szentjánosi Csaba: Királynők!
A királynők nem csak a történelem lapjain születnek,
igaz megtanítják őket azzá válni,
de én láttam királynőket (igaz nem sokat),
olyan lélek kigőzölgéssel, olyan eleganciával,
ahol mozdulatukra ráült a pillanat,
nem jártak a talajon, hanem libegtek,
hor...
B. Tomos Hajnal: SZÍN(EK)RE LÉPÉSEM
No jó: még elkísérem
utolsó útjára
ezt a hócafatot,
rostokolok kicsit
a kidőlt vének fejfa-tuskóin,
mint aki nem hiszi el,
hogy szinte egyedül menekült
a fanyűvő télből -
aztán jöhet egy újabb
madár-keringő,
ideges-boldog forgószél
a nyáladzó ágak k...
Bábel Antónia: Ki lakik a konyhában?
Csodálkozom, hogy anyukám nem fél a konyhában. Azt gondolom, hogy teli van szörnyekkel. Az egyiket reggelente szoktam hallani. Először csak sziszeg, aztán fújtat, serceg. Még felhőt is ereget magából. Nagyon mérges egy természet, de apukám valamiért mégis szer...
Shogór Susana: Üzenet
madarak üres fészkébe
telepszik az arctalan félelem
mikor a szürkületet az este elnyeli
bárhol vagy akkor
egy testetlen
pillanatig te sem létezel
az őscsend üzen
talán nem lesz ősrobbanás
nem lesznek földek egek
vizekben nem lebegnek
majd planktonok
...
Mészáros László: Homokvihar
Fellellek álmaimban, s te mindig háttal állsz.
Kibontott hajadból homlokomra biccent
haldokló jázmin aprócska szirma
csitítja az egyre csak lüktető csöndet.
Amire végképp nincs, vagy nem lehet szó,
arra ott vannak a könnybe lábadt szemek,
melyek kiméri...