Imreh Albert fotója
Évtizedek óta működik e völgyben egy szívkórház, ahol betegeket kúrálnak, legtöbbször sikerrel. A lábadozók aztán mind nagyobb sétákat tesznek a tündérek völgyében.
Amikor egyszer Berci bátyó is lakója volt a szanatóriumnak, még végigtöfögött a völgyön ez a kisvasút: vastag füstöt okádva szállította a fát, meg mindenféle árut, sőt az embereket is, egyik megállótól a másikig. Olykor berendezték kirándulóvonattá s a völgyben pihenőket hordozta körbe a tájon.
Dohogott a kávédaráló, zötyögtek a pőrekocsik, füst gomolygott a keskeny sínek fölött.
“Tün-dér-völgy-ben-megy-a-vas-út… Tün-dér-völgy-ben-megy-a-vas-út…” – csak ezt lehetett hallani. Legalább is, én éppen ezt hallanám ki a vonatkalatolásból. Ha lenne még mit hallanom…
A kisvasút már csak a Berci bátyó fényképén létezik: buzgón megy, igyekszik egyre, de már sose fog megérkezni.
*
Előző részek:
Cseke Gábor: Nyári mesék (2) A csapda
*
Forrás:
Káfé Főnix irodalmi és fotóművészeti lap
Legfrissebb hozzászólások