Az idős férfi nyolcvan is elmúlt már, de kicsattant az egészségtől. Mások hatvan évesen is megirigyelhették volna fizikumát, és ha hetvennek mondta volna magát, még akkor is rácsodálkozott volna bárki azzal a felkiáltással, hogy fiatalabbnak gondolta. A szigeti séták, a heti három úszás és a szerencsés genetika mind megáldották őt.
Boldog volt és szerelmes. A gyerekeivel viszont már évek óta nem beszélt. Nem is hiányzott neki. Elhitette magával, hogy ő nem, csakis a gyerekek gonoszsága tehetnek erről. Így könnyebben tudta elhessegetni fájdalmát.
A nő sokkal fiatalabbnak képzelte magát, mint amilyen valójában volt. Hát még, amilyennek látszott. Úgy öltözött, mint egy negyven éves, mélyen dekoltált blúzba, mellét kidobva közszemlére, szűk nadrágba bújtatva fenekét. Haját platinaszőkére festette, illetlenül hosszúra hagyta. Bőrét sötétbarnára napoztatta, amitől pont olyanná vált, mint egy mazsolává aszalódott, szerencsétlen szőlőszem. Hatvannak mondta magát, hetven volt, de látszott vagy nyolcvannak. Kétszeresen is özvegy volt, gyerekei nem voltak.
Közel laktak egymáshoz, mindketten a Belvárosban, a nagykörúti forgatagra néző hatalmas, régi lakásban. Idősek voltak, amikor találkoztak, egyikük sem akarta feladni megszokott életterét, talán csak ezért nem költöztek össze.
A férfi még mindig olvasott újságot. Talán maga sem tudta volna megmondani, miért, hiszen mindet hazugnak tartotta. Mindig azt mondogatta morogva, hogy annakidején legalább a sorok között ki lehetett olvasni az igazságot. Úgy gondolta, ma viszont nincs már más, csak a kaotikus, céltalan hazugság kavalkád. A szokás mégis nagyúr volt, és a reggeli kávé mellé még az efféle értelmetlenség is csak lecsúszott valahogy.
Egy reggel szokásától eltérően nem a napi egy kilométeres úszás után, hanem még az előtt vette meg a hírlapot az uszoda melletti újságosbódéban. Ahogy elvette a pultról, valami kicsúszott belőle és a földre esett. Nem szokott szemetelni. Lehajolt, hogy majd a kukába dobja a színes szórólapot. Viszont ahogy megfogta, érezte, hogy van benne valami, és ez kíváncsivá tette. Folytatásos krimi DVD, újdonság, a hírlap ajándéka az Ön számára, mert mi megbecsüljük hűséges olvasóinkat – ezek a szavak voltak olvashatók rajta.
Úszott egy nagyot, aztán rohant egész nap a dolgai után. Este, amikor hazaért, mert aznap épp nem volt randevúja, unottan ült le a fotelba, és kézbe vette a tévé távirányítóját. Addig fel sem tűnt neki, hogy a távirányító alatt ott lapult egy papír DVD tok. Benne a reggeli hírlapban talált film. Meglepődött, mert teljesen megfeledkezett róla, és arra sem emlékezett, hogy kivette volna az újságból. Végigfuttatta a harminchat magyar csatornát, de mivel nem talált semmit, ami lekötötte volna a figyelmét, berakta a filmet a lejátszóba.
Tipikus krimi, gondolta az első tíz perc után. Ahol majd úgysem lehet kikövetkeztetni semmit, mert a detektív okosabb a nézőnél, a film készítői pedig úgyis csak az utolsó képkockákon leplezik le a gyilkost. Tulajdonképpen nem is szerette a krimiket, valahogy mégis a film előtt ragadt.
A történet egy idős párról szólt. A férfi talán nyolcvan is elmúlt már, de kicsattant az egészségtől. A nő sokkal fiatalabbnak képzelte magát, mint amilyen valójában volt. Valahogy mégis összhang volt kettejük között. Boldogan sétáltak a körúton. Nem történt semmi más, csak a pár életébe kaphatott betekintést a néző az első részben, a férfi mégsem volt képes kikapcsolni a lejátszót a „folytatása következik” felirat előtt.
Másnap csak későn jutott le az újságoshoz, és mivel uszodába se ment, nem is ott vásárolt, ahol előző nap. Maga sem értette, miért izgatja úgy a DVD következő része. De csalódnia kellett, mert ezúttal nem volt film melléklet. Megkérdezte az újságárust, hogy hol van a DVD, de választ nem kapott, csak értetlen visszakérdezést. Ideje volt, átrohant az uszodánál lévő újságos bódéhoz, de az csak a reggeli órákban volt nyitva, mire odaért, már bezárt.
Másnap korán reggal az uszodai újságosnál vette meg a lapot, örömmel töltötte el, hogy a következő részt megtalálta benne. Ezután heteken át, minden áldott nap az uszoda előtti újságosbódénál vásárolt. Minden nap egyre korábban érkezett, az is előfordult, hogy már nyitás előtt ott toporgott a hírlapárus mellett, és minden este a DVD újabb részét nézte.
A filmben szereplő párocska látszólag boldog volt, valami mégsem stimmelt. Részről részre egyre több derült ki a nőről. Kétszeresen is özvegy volt már, és előző férjei különös körülmények között haltak meg.
Lehet, hogy a nő a gyilkos? – morfondírozott magában egész nap. – Afféle fekete özvegy lehet, és már ki is szemelte következő áldozatát?
Nagyon várta az utolsó részt, de azt sosem vásárolta meg, mert különös körülmények között, hirtelen elhunyt. Idős férfi volt, nyolcvan is elmúlt már. A szeretője siratta, aki kétszeresen volt özvegy. Szép, nagy körúti lakást örökölt a férfitól, és egy kisebb vagyont, derült ki a végrendeletből.
Julio Cortázar: Az összefüggő parkok című novellája alapján készült adaptáció
Főiskolai vizsgafeladat, A valóság visszahódítása. Kemény krimik a tengerentúlon és Európában című tantárgy. Előadó: Bánki Éva
Zsigmond Király Főiskola, kommunikáció és médiatudomány szak
Legfrissebb hozzászólások