Gergely Tamás: KUTYÁK

Süttették hasukat a tavaszi nappal. Csak úgy ruhástól, a kánikula még nem érkezett meg.
”Mi az ott?”, kérdi a komája. A lyukra mutatott Vadmalac farmerjének a szárán, közvetlenül csülök fölött. Illetve a két lyukra, mindkettő előkerült, ahogy Vadmalac megmozdult.
”Hát tudod…” kezdte el a megszólított a mondókáját… Majd így zárta a beszámolóját: ”Ki kellene tenyészteni, úgy, ahogy a növények génjeit manipulálják. A fogatlan kutyákat.”
Komája nagyot nevetett az ötleten, de ugyanakkor helyeselte is azt. Ennyit tett hozzá:
”Ki kellene találják azt, hogy szíjjal a pofájukon szülessenek!”